Bogdán Árpád színész, író, képzőművész

Született: 1976 Június 13-án, Nagykanizsán. Négy testvére van. Születését követően különböző kórházakban kezelték. Két éves korában állami gondozásba került a Nagykanizsai Csecsemő Otthonba. Utána a Balatonberényi Nevelő Otthonban nevelkedett 24 éves koráig. 1991-től három évig elektrotechnikát tanult, de nem fejezte be. Utána Budapesten az Arany János színistúdió növendéke lett. Majd 2000-ben a Belvárosi Tanodában érettségizett. Jelenleg a Wesley János Lelkészképző Főiskola harmadik évfolyamos hallgatója szociális munkás szakon.

 

 Jól tudom, hogy te elektrotechnikusnak készültél?

Valóban három évig tanultam ezt a szép, ám nem nekem való szakmát. Ebből azonban csak két évet zártam sikeresen, mert egyszer meg is buktam.

 

Akkor ez egy jó jelzés volt, hogy más irányban keresd a kibontakozás lehetőségét?

 

A sors keze volt, hogy Budapesten az akkor még Arany János Színitanoda néven futó intézmény növendéke lettem. Nem akartam én színész lenni, de tetszett a légkör és még valamicske pénzt is kaptam érte.

 

Mi vagy te valójában, minek tartod magad művészeti szempontból, hisz a színház mellett írsz és festesz is?

 

Ezt nem szeretném eldönteni. Nem tudom színész, író vagy képzőművész vagyok-e? Azt hiszem leginkább Bogdán Árpád. Valahol az írást ettől függetlenül még mindig fontosabbnak tartom. Bár azok közé tartozom akik nem írnak sokat. eltűnt belőlem az a locsogó kamasz hevület. Óvatosabban bánok már a képekkel. Talán "sűrűbbek", tartalmasabbak is a verseim. Ez talán annak is köszönhető, hogy az életem nagy részét a színház tölti ki, ezért csak valóban azt vetem papírra, ami nagyon ki kívánkozik. Képtelen vagyok arra, hogy kivetkőzöm a jelmezből és leüljek az íróasztalomhoz megírni két szonettet vagy csiszolgassam készülő regényemet. E két hivatás külön-külön is teljes embert kíván.

 

Hol jelentek meg eddig verseid ?

 

Eddig nem sok helyen publikáltam. Leginkább a közvetlen környezetemet szoktam megajándékozni vagy "megrettenteni" a verseimmel. Néhány írásom azonban pár éve -nem tudom mikor-, jelent már meg a Kaposvári antológiában az Országos Diák Költészeti Fesztivál keretében. Az 1998-ban kiadott  Fekete pipacs című antológiában is olvashatóak verseim. Ezen kívül az Amaro Drom is közölt már belőlük, de várhatóan a Világunk című lapban is lesz néhány versem.

 

Egy nagysikerű József Attila estet csináltál, melyben a színpadi és a vizuális (filmes) művészetet ötvözted.

 

Ez az est úgy épül fel hogy van egy költő-történetesen József Attila-, akinek érdekes életútját könnyű összekötni a nevelő otthonban felnőtt, művészeti pályát választó gyerekek sorsával. Én ezzel a lehetőséggel élve készítettem el az est koncepcióját. Az ő személyiségét meghatározza az árvaság, az örök keresés a nők között, ami egy anyakeresés is egyben. Ennek eredménye egy fanatikus ragaszkodás egy-egy megtalált személyhez, alakhoz. Nekem ez tetszett meg. Ezt figyelemben tartva életszakaszának utolsó hónapjaira koncentráltam. Ezt versekkel, prózákkal, tanulmányokkal és Flórával való levelezéseinek felhasználásával tettem élővé úgy, hogy közben archív állami gondozottakról készült filmrészleteket és direkt, e célra készített filmrészleteket vetítettem. Egy olyan színházi előadás kerekedett ki ebből, ami inkább az analitikus együtt gondolkodásra ösztönzi a nézőt eltérően a hagyományos színházi megközelítésektől.

 

A felhasznált film szervesen az est része vagy önálló alkotásként is megállja a helyét?

 

Ez szigorúan egy színházi film. Én jobban szeretem egyfajta házi videónak nevezni. Ezt azonban nem a minőségére értem, hiszen a film operatőre, Győri Márk, akit Színház és Filmművészeti Egyetem egyik legígéretesebb tehetségének tartanak.

 

Az írás és színház mellett te festesz is. Honnan jött ez az indíttatás?

 

Az ábrázoló készségem az nagyon rossz. Talán még egy kockát is képtelen vagyok helyesen lerajzolni. Ha valahova sorolhatnám magam, az egyértelműen a naiv kategória lenne. Elsősorban a színek és formák mögött megbújó érzelmek kifejezése és a vonalas ábrázolásban megmutatkozó lehetőségek izgatnak. Ha egy tekintetbe bele tudok csempészni egy kis szomorúságot, akkor már úgy érzem többet értem el, mint a realisztikus ábrázolás görcsösségével.

 

Milyen terveid várnak megvalósításra a közeljövőben?

 

A József Attila est új lehetőségeket nyitott meg számomra. Azzal, hogy magánéleti szálakat is belekevertem, rádöbbentem, hogy egy hatalmas életanyag áll mögöttem, amiből írtam is egy forgatókönyvet, amellyel a Magyar Játékfilmes Szakkollégium támogatását is elnyertem. A cél, hogy a forgatókönyvből film legyen, ami kapcsán esetleg majd újra beszélgethetünk.

 

Úgy legyen. Addig is sok sikert kívánok művészi pályádon.

 

 

/Az interjút Horváth Kálmán készítette/