Új sorozat indul útjára honlapunkon, melynek célja a közigazgatásban dolgozó romaügyi referensek és munkájuk bemutatása. Elsőként a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium referensét kérdezte Horváth Kálmán, a RomaWeb szerkesztője.

Osztolykán Ágnes 1974. November 3-án született Csengerben. 1998-ban a miskolci egyetem Bölcsészet Tudományi Karának Politológia és középiskolai tanári szakán szerezett diplomát. A Bronz Klub alapító tagja és a Maladipe színházi társulat produkciós vezetője. Phare-szakértőként részt vett a Diszkrimináció ellenes tréning program kiírásában. 1998-tól 1999-ig a Józsefvárosi Roma Szolgálatnál dolgozott. 1999-2000-ig a Soros Alapítvány roma programokért felelős menedzsere, majd 2000-től 2002 júniusáig  a Nemzetközi Migrációs Szervezet munkatársaként tevékenykedett. Ez idő alatt 2001-ben másfél hónapig Amerikéban egy vezető-képző tréningen vett részt. 2002 szeptemberétől a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium romaügyi referense.

Rólad köztudott, hogy a Soros Alapítványnál dolgoztál, mint roma programokért felelős menedzser. Ez a feladat szakmailag mit jelentett számodra?

Többek között azt, hogy megtanultam hogyan működik a pályáztatási rendszer. Ezzel együtt átláttam egy olyan magyarországi adományozó munkáját, aki hosszú évek óta a romák megsegítéséért talán a legnagyobb erőfeszítéseket tette. Továbbá egy olyan csapatba kerültem be, ahol mindenki segített és támogatott, mint a legifjabb és szakmailag leginkább tapasztalatlant. Az is előnyömre vált, hogy nagyon sok emberrel volt lehetőségem megismerkedni munkám kapcsán. Ezek közé tartoznak a kurátoraim is, akik nagyon neves emberek voltak, akik a romákért és -tágabb értelemben- az esélyegyenlőségért is nagyon sokat tettek ebben az országban. Mindent egybevetve egy nagyon jó tanulási hely volt számomra a Soros Alapítvány. Az itt szerzett kapcsolataim és barátságaim a mai napig is léteznek és élnek.

A politológusi diploma megszerzése után kerültél a Soros Alapítványhoz. Az Amaro Dromban azt nyilatkoztad, hogy ez egyfajta tudatos elhatározás volt részedről, mert nem akartál pártokhoz fűződni, hanem inkább a civil szférában szerettél volna elhelyezkedni. Ha a mai tényeket nézzük, azt hogy az FVM (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) romaügyi referense vagy, akkor ez a szemlélet mintha megváltozott volna?

A helyzet valóban változott. Mikor politológusként lediplomáztam, egy olyan közegből jöttem, ahol hetvenen voltunk egy évfolyamon különböző politikai nézetekkel. Akkoriban úgy gondoltam, hogy még nem vagyok ehhez elég érett, illetve nem találtam olyan politikai erőt, amelyik mellett akkoriban szívesen elköteleztem volna magam. Ott volt az a kérdés is, hogy a cigányságom hogyan tudja befolyásolni a pályámat? Az is kérdéses volt számomra, hogy egy bármilyen politikai alapon szerveződő pártnak csupán díszcigánya lehetnék vagy valós szerephez juthatnék? Akkoriban ez számomra még nem körvonalazódott egyértelműen. A helyzet valóban megváltozott, hiszen az FVM romaügyi referense vagyok és ezáltal a Magyar Szocialista Párt látszólagos ”elkötelezettje” köztisztviselői státuszban. Nem azért vagyok itt, mert az MSZP ideológiáját és politikai gondolkodását, politikai kultúráját abszolút magaménak tekintem, hanem azért, mert ez a kormányzat a romák segítését prioritásként jelölte meg. Ezenfelül intézményrendszereket is létrehozott, amelyekkel szemmel láthatóan tenni akart valamit az ügy érdekében. Ezért vállaltam el ezt a szerepet.

A Regionális Roma Konferencián Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman úgy nyilatkozott egy, a referensekkel kapcsolatos kérdésemre, hogy: ”nagyon fontos a roma referensek léte és munkája, de elképzelhető, hogy közülük néhányan díszfunkcióra kényszerülnek”. Kevésbé szép, de annál plasztikusabb megfogalmazásban mások ezt úgy fogalmazták meg, hogy a bürokrácia bedarálja őket, és nem tudják azokat az érdekeket képviselni, amelyek miatt ott vannak.

Ez sajnos valós veszély, magam is érzékelem. Azok vannak igazán veszélyben, akik olyan felállásban dolgoznak mint én, aki a miniszteri kabinet tagja vagyok, de valós munkakörömet tekintve a politikai államtitkár alá tartozom. Mi azért vagyunk nehéz helyzetben, mert a közigazgatás és az adott minisztérium szervezeti és működési szabályzata nem ismeri a romaügyi referens intézményét. Saját magunknak kell erőfeszítéseket és lépéseket tenni azért, hogy megtaláljuk helyünket a közigazgatáson belül. Vannak helyzetek, amikor ehhez segítséget kapok, de olyanok is, amikor nem.

Azt gondolom nehéz megfogni, mit fed a te munkaköröd. Vannak-e konkrét programok, projektek, melyek a jelenlegi, vagy a leendő gazdálkodó roma embereknek szólnak?

Talán valóban az FVM-ben a legmegfoghatatlanabb a romaügyi referens szerepe. Ez azért is lehet, hiszen ez egy nagyon meghatározott arculatú minisztérium, ahol konkrét programok, mezőgazdasági és vidékfejlesztési programok zajlanak. A mezőgazdasági fejlesztések programtervében külön, kiemelten roma programok nincsenek. A hátrányos helyzetű rétegek gondolatát azonban ismeri a minisztérium. Ezen hátrányos helyzetű rétegekhez tartozó emberek foglalkoztatásában nyújt segítséget. E témakörben van egy konkrét pályázat is a minisztériumon belül, ahol a hátrányos helyzetű termelői közösségek mezőgazdasági foglalkoztatását támogatja a vidéki kistelepüléseken. Nincs konkrét statisztika arra vonatkozóan, hogy hány roma jelenik meg ebben a pályázatban. Csak akkor tudjuk egyértelműen, hogy roma projekt megvalósítására kérik a pénzt, amikor  a települési cigány kisebbségi önkormányzatok pályáznak. A mezőgazdasági részben nincsenek célzott roma programok. Talán ez abból a feltevésből is adódhat, hogy a roma emberek foglalkoztatottsága a mezőgazdaságban valószínűleg nem számottevő. Ebben a minisztériumban kiemelt szerep jutna a vidékfejlesztésnek. Nem titok, hogy ez a minisztérium saját forrásainak nagyon kis százalékát fordítja erre. Létezik egy uniós program, mely pályáztatás útján, helyi vidékfejlesztési akcióterveket támogat. Ez az FVM-ben 2001-ben indult el. Résztvevői között meghívásos pályázat keretében három roma civilszervezet szerepelt és helyi szinteken valósítottak meg roma programokat.

A különböző médiumok tele voltak és vannak az Országos Cigány Önkormányzat körüli vitákkal. Ez a legitimációs bizonytalanság mennyiben befolyásolja a minisztériumokban dolgozó referensek presztízsét, elfogadottságát?

Nagyon sajnálom, hogy ez a helyzet kialakult, de azt kell mondanom, az a vita, ami az OCÖ-ben az elnöki poszt körül kialakult, nagyon negatívan befolyásolta a mi megítélésünket, munkánkat és a helyzetünket is a minisztériumokon belül. Konkrétan nálunk egyfajta cinizmussal vették tudomásul ezt a hercehurcát. Mindenki tudott arról, hogy milyen vádaskodások vannak, hogy ki ismer el kit. Nagyon nehéz volt a helyzet. Ez most még inkább igaz, ugyanis az OCÖ képviselők egy része túl akar lépni ezen a ”háborún”, és a programok mentén történő, romákért való munkára helyeznék a hangsúlyt. Akkor, amikor én, a minisztérium köztisztviselője nem tudom, hogy kivel írhatok alá egy állami megegyezést, akkor ez egy furcsa és tisztázatlan helyzetet eredményez. Az FVM-en belül például létrejön egy Vidékpolitikai Kormánymeghatalmazotti Hivatal, ahol készül egy programterv, egy stratégia a jövőbeni vidékfejlesztési célokra nézve. Az a feladatom, hogy a roma ügyet elhelyezzem ebben a vidékfejlesztési struktúrában. Ez azért nehéz helyzet, mert tárgyalnom kell az OCÖ-vel, de nem tudom, hogy a kormánymegbízott majd kivel köthet megállapodást és kivel nem. Véleményem szerint nem az a helyes út, hogy egymást kényelmetlen helyzetbe hozva megpróbáljuk szétforgácsolni a már elindult folyamatokat. A megoldás útja a konstruktivitás, ahol egymást segítve jutunk előre. A referensek munkájához az OCÖ nagyon fontos intézmény lenne, mert a cigányság legitim képviselőjeként nagymértékben tudná segíteni a  munkánkat.

Van-e arra lehetőség, hogy a referensek találkozzanak egymással, kicseréljék nézeteiket és megosszák egymással tapasztalataikat, vagy hogy megbeszéljék, hogyan tudják leghatékonyabban ”átpréselni” terveiket, elképzeléseiket a közigazgatás útvesztőin?

Ez két úton is elindult. Három hete volt egy találkozó, ahová Kolompár Orbán (OCÖ) meghívta az összes romaügyi referenst. Itt született egy megállapodás, hogy havonta találkozunk, hogy megosztjuk a tapasztalatokat, az információkat, hogy hogyan tovább és merre tudunk tovább lépni a konkrét programokat illetően. Másrészt megalakultak az OCÖ kabinetjei, ahol akkor fog igazán érdemi munka folyni, ha napi szinten és minden egyes akció programot megbeszélve az adott minisztérium képviselőivel folyhatnak megbeszélések. Erre szintén nyitott vagyok, természetesen együttműködve az FVM-el.

Az Országos Cigány Önkormányzat Vidékfejlesztési kabinetje szeretné az együttműködést, volt hivatalos megkeresés a részükről ez ügyben?

Bár még csak informális úton, de történt megkeresés. Ez remélhetőleg hamarosan írásban is megvalósul.

A Magyar Közlönyben már megjelent az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal megalakításáról szóló kormányrendelet. Ennek értelmében már hivatalosan is létrejött a Lévai Katalin tárca nélküli miniszter asszony által vezetett kormányhivatal. Van-e tudomásod arról, hogy tervezi-e a párbeszédet a romaügyi referensekkel?

Én konkrétan nem tudok erről semmit. Ez persze nem jelenti azt, hogy magasabb szinten nem történhetett megkeresés a részéről.

Köszönöm, hogy a RomaWeb olvasói rendelkezésére álltál.