A csábítás művészetének egyik fejezete az, hogyan feleljünk meg mások fantáziájának. Az örök Casanovát híre mindig megelőzte, így tőle érdemes tanulnunk! Az élvezeteknek éltem egész életemben. Tudatosan próbáltam a szex során örömet szerezni minden nőnek, és mindig azon igyekeztem, hogy eleget tegyek vágyaimnak – Casanova.
Egy este, úgy 1760 körül, egy gyönyörű nő ült a kölni opera páholyában férjének jobbján, aki a város polgármestere volt – egy középkorú, udvarias, ám lehangoló férfi. Színházi látcsövével a publikumot pásztázva azonban észrevett egy csábító öltözékű és jóképű fiatalembert. Merev tekintettel bámulta a jelenséget, aki mindezt észrevéve az előadás végén bemutatkozott. Ő volt Giovanni Giacomo Casanova.
A hölgy gondolatai napokig a férfi körül jártak, aki nemsokára látogatását tette a polgármesteri rezidencián. Mikor a férj visszavonult, az asszony körbevezette az idegent. Így jutottak el egy kápolnához, amelyre a hálószobából nyílt a legszebb kilátás. Casanova olvasott az asszony gondolataiban, és részt vett a másnap reggeli misén.
A ceremónia végeztével a férfi felfigyelt egy ajtóra a gyóntatószék közelében, amely mögött a hölgy hálószobájához vezető titkos járat rejtőzött. Halkan odasúgta kedvesének, aki meglepetést színlelve nevetve elcsodálkozott, majd férfias, ám ártatlan hangon ajánlatot tett egy randevúra: másnap elrejtőzik a kápolnában. Az asszony gondolkodás nélkül beleegyezett: meglátogatja, miután mindenki nyugovóra tért.
Így hát Casanova a következő napon megbújt az apró gyóntatószék mögött, az estére várva. A patkányok nem riasztották vissza, ám kényelmetlenségét fokozta, hogy még leülni sem tudott. Ennek ellenére, mikor a feleség megérkezett, egy panaszos szó sem hagyta el érzéki ajkait, inkább csendesen, de gyorsan felszökött a hálószobába.
A légyottok rendszeressé váltak. Napközben a polgármesterné másra sem tudott gondolni, csak az éjszakára, ha valami is éltette, akkor az a kaland volt. A kápolnában rendszeresen ételt, könyveket és gyertyát hagyott szeretőjének, hogy amire leszáll az éj, újra találkozhassanak. Kezdett úgy tűnni, hogy az épület kevésbé alkalmas istentiszteletek végrehajtására, ám az affér, amit a szent épületben folytattak, sokkal izgalmasabbnak bizonyult. Pár nap múlva azonban a hölgy elutazott férjével, s mikor hazatértek Casanova eltűnt - olyan gyorsan és elegánsan, ahogy jött.
Néhány évvel később Londonban, egy fiatalasszony, Miss. Pauline észrevett egy apróhirdetést a helyi lapban. Egy gentleman kutatott olyan albérlő után, aki házának egy részét igénybe venné. Nos, Miss. Pauline nemesi származású volt, aki Portugáliából szökött szeretőjével a brit fővárosba. Ám a férfit erőszakkal visszakényszeríttették hazájába, amíg pedig a hölgy újra csatlakozna kedveséhez, az angol városban marad. Szóval, Miss. Pauline magányos volt, és eléggé lehangolt nyomorúságos anyagi helyzete miatt – ám hajadon lévén bátran jelentkezett a hirdetésre.
Nem más nyitott ajtót, mint Casanova, aki a velejéig gentleman volt, ugyanis a gyönyörű szobáért, amit kínált nem kért egyebet, csak alkalom adtán társaságot, így Miss. Pauline odaköltözött.
Sokat sakkoztak, együtt jártak lovagolni, irodalmi eszmecseréket folytattak. A főbérlő jómodorúnak, udvariasnak és nemeslelkűnek bizonyult. A komoly és emelkedett szellemű hölgynek mindig rendelkezésére állt, hogy órákat elmélkedjenek át. Ám egy nap Casanova megváltozott, zaklatott és ideges lett, majd beismerte, hogy mély érzelmeket táplál a hölgy iránt. Felszólította, hogy utazzon vissza Portugáliába, és csatlakozzon szeretőjéhez. Ám ez volt az, amiről Miss. Pauline hallani sem akart, és azt ajánlotta a férfinak, hogy lecsendesedésének érdekében lovagoljon egyet. Közös otthonukban pihenve a nő késő este híreket kapott: Casanova leesett lováról. Felelősnek érezve magát a baleset miatt, átrohant lakosztályába, és nem kontrollálva érzelmeit, karjaiba zuhant. A forró éjszakák után azonban hamar szólította a portugál látogatót hazája, így az affér olyan gyorsan ment, amilyen hamar jött.
Néhány évvel később, egy kis spanyol városban, egy fiatal és gyönyörű leány Ignazia, gyónás után elhagyva a templomot, hazafelé sétálva megismerkedett egy férfival, aki az ártatlan tüneményt tánc iránti szenvedélyének tiszteletéből az esti bálra invitálta. Casanova annyira másnak tűnt, mint bárki is a városban, akik mind untatták – így a hölgy végérvényesen eldöntötte, hogy jelen lesz a mulatságon. A szülei természetesen hallani sem akartak az ügyről, de a lány meggyőzte édesanyját, hogy csupán kísérőnek kérte fel a férfi. A felejthetetlen táncos este után Casanova – aki idegen lévén rendkívül jól táncolja a fandangót – bevallotta, hogy halálosan szerelmes belé. Ignazia, vőlegényére fogva szomorúan elutasította a csábító heves érzelmeit. A csalódott férfi tudomásul vette, ám mindezek ellenére többször is magával vitte a lányt bikaviadalra vagy bálba.
Az egyik ilyen alkalom során bemutatott kedvesének egy hercegnőt, akivel órákon át pimaszul flörtölt. Természetesen Ignazia szörnyen féltékeny lett. Ez már egyértelmű jele volt annak, hogy mérhetetlenül szerelmes az idegen férfiba, ám a hit iránti elkötelezettsége gyorsan felejtette vele az erotikus gondolatokat. Végül, néhány nap gyötrődés után a hölgy felkereste Casanovát, majd a kezét kezébe fogva azt modta: „A gyóntatópapom megesketett arra, hogy többé nem találkozom önnel. Ha ezt nem teszem meg, nem fog feloldozni a bűneim alól. Ám ez a viszony volt az egyetlen dolog az életemben, ami a kedvemre való volt. Így az isten kezébe ajánlottam magam, és amíg hazámban tartózkodik, azt tesz velem, amit akar. Mikor pedig elhagyja Spanyolországot, új gyóntatópap után fogok nézni és csupán arra gondolok, nem volt más, csak a képzeletem futó őrültsége.”
Casanova volt talán a legsikeresebb szoknyavadász a történelemben, csupán néhány nő nem tudott ellenállni neki. Módszere egyszerű volt: mikor találkozott egy hölggyel, megfigyelte, próbálta megérteni, tetteinek okát megkeresni, kitalálni, hogy mi hiányzik életéből, és mindezt megadni. Ő volt a tökéletes szerető. Az unalmas polgármester felesége kalandra és románcra vágyott. Vágyott arra, hogy valaki idejét és energiáját áldozza fel szerelme oltárán, komfortot feledve és kényelmetlenséget tűrve. Amit Miss. Pauline hiányolt, az a barátság volt. Magasröptű eszmékről folytatott komoly beszélgetésekre, és egy olyan férfire vágyott, aki jónevelt és nemeslelkű, aki nőként kezeli. Ignaziának a kitartás és a gyötrelem hiányzott életéből. Élete túl könnyű volt, nem érezte igazán, hogy él, és amit őszintén bevallhatunk, bűnre volt szüksége. Casaonva minden esetben alkalmassá tettet magát a nő ideáljának, megvalósítva a szebbik nem titkos vágyait. A románc beteljesedéséhez elég egy trükk, egy apró fortély, vagy kitervelés: patkányok között eltöltött napok, baleset, véletlen találkozás egy unatkozó hölggyel.
A Tökéletes Szerető gyakori a modern világban is, bár a feladat ebben az esetben is fáradozást, áldozathozatalt kíván. Egy férfi legyen képes intenzíven egy másik személyre fókuszálni: kipuhatolni, hogy mi hiányzik életünkből, mi tett kiábrándulttá. Az emberek gesztusai, hangtónusuk, tekintetük gyakran intim dolgokat is könnyedén elárulnak. Ha egy férfi képes ezeket felismerni, és gyógyírt nyújtani, ideális szeretővé válhat. Ám ehhez türelemre és figyelemre van szükség, minden részletre kiterjedően, mivel sokan közülünk beburkolódzva élünk vágyainkkal.
Oldalainkat 11 vendég és 0 tag böngészi